A postakocsi és a postakerékpár a kibocsátásmentes kézbesítés klasszikusai voltak és ma is azok. Ám évtizedeken át a Deutsche Post mindig új utakat keresett a környezetbarát kézbesítés felé. Már korán kísérletezett elektromos üzemű járművekkel, amelyek csendesen és kibocsátásmentesen közlekedtek. De hosszú ideig a felhasználási lehetőségek korlátozottak maradtak, a hatótávolság rövid volt, és a technika éretlen. Az elektromos járművek csak mellékszerepet töltöttek be a kézbesítésben.
Mostanában érte el a széles körű áttörést: több tízezer elektromos szállító járművel a kibocsátásmentes kézbesítés a Deutsche Post DHL mindennapjává vált. A cég E-flottája több mint 42 000 elektromos járművet számlál a felvételre és kézbesítésre.
Ehhez azonban el kellett telnie egy kis időnek:
1910-es évek: Az első elektromos háromkerekűek
Az 1910 körül a Reichspost elkezdte Berlin Elektromobil-Fabrik elektromos meghajtású háromkerekű járműveinek használatát. A „B.E.F.-Wagen” maximális sebessége 18 kilométer/óra volt, és körülbelül 50 kilométert tudott megtenni – elegendő rövid körutakhoz levéltasakkal vagy a korban új „gyorsposta-kézbesítéshez”. A 1920-as években már körülbelül 200 ilyen háromkerekű volt szolgálatban.
A berlini Electromobil- és Akkumulatorenfabrik Fiedler & Co. KG (BEF) 1900-tól 1922-ig a berlini Puttkamerstraße 19 helyszínen elektromosan hajtott teherautókat gyártott. A vállalat először könnyű és nehéz szállító járműveket épített, köztük egy első elektromos teherautót kocsiformában nagy vaskerékkel, koffertesttel és a hátsó tengelyen két
2,5-PS motorral. A sofőr védtelenül ült a kocsisülésen. Később közterületi járművek, például elektromos meghajtású utcatisztító gépek kerültek a repertoárba, mielőtt az Elitewagen AG át nem vette a gyárat.
1920-as évek: „Schwerlast” nagyvárosok számára
Hamarosan következett a következő előrelépés: a Bergmann BEL 2500. Ez a elektromos jármű 25 lóerővel 20 kilométer/óra sebességre volt képes. Egy akkumulátor töltés 60 kilométerre volt elegendő. A név a 2500 kilogramm teherbírásra utal. Főként a nagyvárosokban, ahol a távolság rövid maradt, a BEL 2500 megmutatta, hogy az E-járművek már korán alkalmasak nehéz terhek szállítására.
1909-ben Sigmund Bergmann által alapított autógyárban először a belgiumi Métallurgique cég licencje alapján személyautókat gyártottak. 1911-től a haszonjárművek gyártása kezdődött, köztük elektromos kerékagy motoros teherautók, valamint központi alul-felső motorral és kardánhajtással rendelkező modellek. 1912-ben kettő tonna hasznos teherrel és 24 lóerővel, illetve négy tonna hasznos teherrel és 32 lóerővel készült teherautók. Az I. világháború alatt a gyár hadsereg teherautókat gyártott 3,5 és 4,5 tonnás kapacitással, amelyek 38 illetve 40 lóerőt adtak. A korszak technikai sajátosságai közé tartoztak a két blokk motorok, amelyek hengerei oldalirányban eltolva voltak a főtengelyen. Kiegészítésképp 1,5-tonnás és további speciális típusokat is gyártottak. A háború után a haszongépjármű-gyártást visszafogták és benzinmotorokra álltak át, miközben az elektromos járművek gyártása továbbra is folytatódott.
1950-es
évek: Tiszta levegő a háború utáni Németországban
A második világháború után is részei maradtak a flottának. Az 1950-es években a Post az Esslingen Művek EL2500 E modelljét alkalmazta. Napi 18 kilométeres teljesítménnyel és maximum 28 kilométer/óra sebességgel különösen Freiburg környékén bizonyult megbízhatónak. Abban az időben, amikor a környezeti kérdések egyre nagyobb súlyt kaptak, az EL2500 E a városok tiszta levegőjének reményét szimbolizálta.
1926-tól 1963-ig az Maschinenfabrik Esslingen elektromosan hajtott haszongépjárműveket gyártott. Vevői között volt többek között a Deutsche Reichsbahn és később a Deutsche Bundesbahn, ahol az EK 1002 elektromos kocsi 1 tonna hasznos teherrel és 2,0 vagy 2,75 kilowatt motorral volt széles körben elterjedt. Kiegészítőként az EK 2002-t két tonna hasznos teherrel gyártották. A Deutsche Bundespost az EL 2500-at csomagpostwagenként használta, a Post tervei alapján fejlesztve és Lloyd Bremenben, Gaubschat Berlinben gyártva. Ezzel a motorral rendelkezett egy 10,3 kilowatt-os motor, a kabinát egy szénkályhával fűtötték. További modellek voltak az EL 3001, valamint a négy- és öttonna EL 4001 és EL 5001 Daimler-Benz 3,5 tonnás vezetőfülkével. Néhány megőrzött jármű ma a Frankfurtban található Múzeumban a Kommunikációért, az Ebergötzenben található Európai Kenyermúzeumban és a Berlini Német Technikai Múzeumban látható.
2010-es évek: A StreetScooter úttörőként
A következő nagy ugrást a Deutsche Post a 2010-es években tette
meg. Együtt a RWTH Aachen-i Technische Hochschule-szal létrejött a StreetScooter Work – egy testreszabott elektromos jármű a kézbesítéshez. 2012-ben gördült ki az első prototípus, 2014-től a járművek széles körben bevetésre kerültek. 65 lóerővel, akár 85 kilométer/óra végsebességgel és robusztus felépítéssel hozta a StreetScooter a tempót és az állóképességet az útra. Olyan változatok követték, mint a Work L és XL, valamint a jobbkormányos verziók a járdaszegélyhez történő biztonságos belépés érdekében. Die Eigenentwicklung machte die Deutsche Post zum Pionier der modernen E-Mobilität, bevor die Produktion später wieder eingestellt wurde.
Ma: Hightech-flotta az utolsó mérföldön
Ma a DHL Group partnerekre támaszkodik, mint a Ford és a Mercedes. Der Ford E-Transit ist ein Beispiel für den aktuellen Stand der Technik: Akár 317 kilométeres hatótávolság, 184–269 lóerő teljesítmény és egy csendes, kibocsátásmentes üzem teszi ideálissá a végső mérföldre. Sok városban az elektromos szállító járművek ma már meghatározzák a mindennapi képet.
Jövő: Elektrikus hosszú távú fuvarozás
Hosszabb utakra nézve a szem tovább halad. Együtt a Scania-val a DHL Group egy Elektro-Lkw mit Range Extender típusút fejlesztett ki. Ezt az „Extended Range Electric Vehicle” elsősorban elektromosan jár, de szükség esetén dízelmotort is használhat generátorként a akkumulátor töltésére. Akár 400 lóerővel ötvözi a hatótávolságot és a teljesítményt – megoldás az elektromos
